A szabadtéri építkezésektől eltérően az alagút zárt terű környezete többszörösen kapcsolódó kockázatokat rejt magában az állványrendszerek számára. Először is, a mechanikus berendezések folyamatos vibrációja és a robbantási lökésterhelés: az alagút feltárása során a kőzetrobbantó és kőzetfúró gépek gyakori ütközési vibrációt keltenek. Még a kis amplitúdójú rezgések is hosszú ideig felhalmozódnak, ami az ékcsapos rögzítőcsuklók fokozatos elcsúszását okozhatja. Másodszor, a magas páratartalmú korrozív atmoszféra: a felszín alatti víz szivárgása miatt az alagút belső terében egész évben magas relatív páratartalom marad fenn, lúgos kőporral keverve. A korrozív közeg folyamatosan megtámadja a hegesztési varratokat, a vágóéleket és az acél alkatrészek apró felületi karcolásait. Harmadszor, a helyszűke elrendezési korlátozás: az alagút keresztmetszetének magassága és szélessége rögzített, így az állványzat elrendezése nem tágítható kifelé, mint a szabadtéri épületeknél. A részleges zónának kompakt, keskeny rekeszű kereteket kell alkalmaznia, ami magasabb követelményeket támaszt az alkatrészek moduláris kombinálhatóságával szemben. Negyedszer, rossz helyszíni tárolási állapot: a pótalkatrészek gyakran átmenetileg az alagút üregeiben helyezkednek el, hiányzik a szellőzés, felgyorsul a fémkorróziós sebesség.
Az alagút állványzatának anyagválasztási logikáját a fent említett kapcsolt kockázatoknak megfelelően kell beállítani. Nyersanyag-acélcső esetén a Q355B gyengén ötvözött acél szabványok ajánlottak a nagy teherbírású bélés-öntési alátámasztáshoz; A Q235 szénacél csövek viszonylag kis terhelés mellett alkalmazhatók helyi platformokhoz. A felületi korróziógátló kezelés nem csak a cső külső felületére figyel. A hegesztési varratok, a vágási nyílások, a rozettagyökér pozíciók korróziós érzékeny zónák. A gyárilag beépített tűzihorganyzás (legfeljebb 70 μm horganyzás) kötelező az alagút célú alkatrészeknél. A szántóföldi vágás utáni részleges javítófestés nem érhet el azonos korróziógátló hatást, ezért a lehető legkisebbre csökkentse a szántóföldi vágási viselkedést. Ami a tartozékokat illeti, az ékcsapoknak ki kell elégíteniük a 3 kN-nál nagyobb vagy egyenlő húzóerőt vibrációs körülmények között. A karmantyúval fenntartott ellenőrző lyuk egy nem elhanyagolható szerkezeti részlet, amely segít a kivitelezőknek megbizonyosodni arról, hogy a felső rész szabványai teljes mértékben beépültek az alagút gyenge megvilágítási környezetébe.
A keretek felállítási és elrendezési szabályai az alagút működési körülményei között sok eltérést mutatnak a hagyományos projektekhez képest. Először is, az átlós merevítő konfigurációjának elve: az alagút belső kereteiben az átlós merevítőket teljes magasságban és teljes résben kell elhelyezni. Nem szabad az átlós merevítők mennyiségét csökkenteni csak az acélfogyasztás megtakarítása érdekében. A robbantási vibráció felerősíti az elégtelen oldalirányú merevség hibáját, ami tovább növeli a keret eltolódásának kockázatát. Másodszor, alapozási kezelés: az alagút alsó felülete nem mindig sík kemény talaj. A helyi laza üledék, sár és mállott kőzet tisztításra, döngölésre vagy burkolásra szorul. Az állítható alapemelő nem helyezhető közvetlenül puha iszaprétegre. Harmadszor, az alkatrészkombináció korlátozása: ha kompakt, keskeny rekeszű kereteket építenek korlátozott térközű zónákban, ne törekedjen vakon a túl kicsi rekesz méretére. Tartson ésszerű távolságot, hogy kielégítse a dolgozó áthaladási és szerszámkezelési terét. Negyedszer, a különböző építési szakaszok közötti különbségtétel: az ásatási szakaszban az alagút homlokzati munkaplatformja rugalmas szétszerelésre törekszik, és a kupacos állványzat megfelel ennek az igénynek; bélés-öntő magas zsaluzat kiemeli a nagy teherbírást és a rezgéscsillapítást, ezért a gyűrűzáras állványzatot kell fő rendszernek tekinteni; az alagút-felújítási karbantartási projektekhez gyakran két rendszer vegyes elhelyezésére van szükség.
Különös figyelmet érdemelnek az átvételi és napi ellenőrzési pontok az alagút belsejében. Az alagutak gyenge megvilágítása miatt könnyen előfordulhat vizuális kihagyás. Az elfogadás négy fő részre összpontosít. ① A csuklózár állapota: ellenőrizze, hogy az ékcsapok önzáró állapotba vannak-e kalapálva, megakadályozza, hogy az árnyékzónában lévő részleges csapok a helyükön kalapálódjanak. ② Függőleges szabványok illesztési állapota: használja egyenként a hüvely ellenőrző furatait a felső pólus apavégének beillesztési mélységének ellenőrzésére. ③ Alapozás és emelő állapota: ellenőrizze, hogy az alapemelők teljesen teherviselő-e, nincs-e üreges felfüggesztés. ④ Korróziós pontellenőrzés: fókuszáljon a hegesztési varratokra és a vágóél pozíciókra, korán észlelje a helyi cinkréteg-károsodást és a kezdeti rozsdásodást. Az építési ciklus alatt a robbantási művelet után időszakos újraellenőrzést kell végezni, mert a vibráció szabad szemmel nem látható finom hézagcsúszást okozhat.
Számos gyakori hibás művelet is előfordul, amelyre érdemes figyelmeztetni az alagút kezelő személyzetét. Ne használja fel újra a helyszínen megmunkált élekkel rendelkező alkatrészeket beépített horganyzás nélkül; ne szüntesse meg önkényesen a részleges átlós merevítőket a felállítás felgyorsítása érdekében; ne rakjon egymásra nagy mennyiségű tartalék állványelemet hosszú ideig a nedves alagút üregében; ne hagyja figyelmen kívül az újraellenőrzési munkákat minden egyes robbantási ciklus után.
Számos tengerentúli alagútprojekt baleseti vizsgálati jelentése szerint az állványzattal kapcsolatos rejtett problémák többsége nem a nyersanyag minőségi hibáiban gyökerezik, hanem a zárt tér speciális környezeti tényezőinek figyelmen kívül hagyásából ered. A beszerzés, az átvétel és a napi ellenőrzés során teljes mértékben figyelembe kell venni az alagútra jellemző vibrációt, nedvességet és a helyszűket. Csak az anyagválasztás, az elrendezési séma és az ellenőrzési mechanizmus és az alagút tényleges működési körülményeinek összehangolása csökkentheti hatékonyan az állványzattal kapcsolatos biztonsági kockázatokat.